Szarvassokká változott fiak

Követ­kező előa­dás: 2012.03.09–10. Mil­le­ná­ris Pad­lásszín­ház

Szar­va­sokká vál­to­zott fiak

az áldo­zat ana­tó­mi­ája

Az előa­dás a ’Szar­va­sokká vált fiak’ román kol­in­dá­nak foly­ta­tása,  a Can­tata Pro­fana bar­tóki míto­szá­nak és Sza­ba­dos György zenei örökségének tovább­gon­do­lása. „Az új semmi más, mint vissza­té­rés a kez­de­tek­hez. Mert vissza­térni nem a Múlt­hoz kell,ahhoz nem sza­bad és nem is lehet. Az ere­det, a kez­de­tek beava­tása, köz­vet­len­sége és tel­jes, az erők szét­vá­lat­lan egy­sé­ges köre, az, ami terem, és ami teremt.” (Sza­ba­dos György) Az előa­dás a Kez­det­hez való ter­mé­keny és meg­újuló Vissza­té­rés. A szar­vassá válás az átme­net míto­sza. Mit jelent ma a szar­vassá válás?

A magány bátor­sága, a végső vál­to­zás, átke­lés a Csinvat-hídon, a szent bukás, a hova­tar­to­zás apo­te­ó­zisa. Rein­teg­rá­ció, a fel­bom­lott egy­ség vissza­ál­lí­tá­sára tett kísér­let, a tiszta for­rás utó­pi­ája

Alko­tók: Carlile-Kovács Chris­to­pher, Han­tos Násfa, Hep­pes Miklós, Kemény Rozália,Lukács Mihály,  Mayer Zita, Mózes Zol­tán, Sza­lay Hen­ri­etta

Koreo­grá­fia: Vörös Árpád és a tár­su­lat

Zene: Jánosi And­rás

Ren­dező: Lukács László

Share