Rómeó és Júlia

A Romeo és Júlia több fázisú munka ered­mé­nye, mely­nek végső állo­mása 2006-ban Zsám­bé­kon a Back to Baby­lon Nem­zet­közi Műhellyel közö­sen lét­re­ho­zott előa­dás. A részt­vevő szí­né­szek és zené­szek a tánc, a zene, az emberi hang, a szín­ját­szás ele­meit közö­sen tanul­má­nyozva kere­sik a köz­lés és kife­je­zés elemi, „kódo­lás előtti” szint­jeit. Célunk egy olyan inter­kul­tu­rá­lis előa­dás lét­re­ho­zása volt, mely egye­síti és bát­ran gon­dolja tovább a részt­vevő tár­su­la­tok mód­sze­reit. Az élő zenét a részt­vevő orszá­gok­ból érke­zett zené­szek és szí­né­szek közö­sen ala­kít­ják ki az előa­dás szö­ve­té­vel együtt. Közös célunk, hogy lehető­leg tart­suk magun­kat az együttmű­ködő tár­su­la­tok már kiala­kult for­ma­nyel­vé­nek ori­gó­já­hoz, melyet az esz­köz­te­len­ség­gel, az üres tér dimen­zi­ó­i­val és dina­mi­ká­já­val és a szí­nész tes­té­vel, moz­gá­sá­val való kísér­le­te­zés jel­le­mez. A hang­súly itt a közö­sen vég­hez­vitt tet­ten van, azon a folya­ma­ton, aho­gyan külön­böző gon­dol­ko­dás­mó­dok talál­koz­nak sze­mé­lyes, szín­házi és kul­tu­rá­lis tekin­tet­ben.

Szi­kár dra­ma­tur­gi­á­val az ismert tör­té­net leg­fon­to­sabb momen­tu­ma­ira kon­cent­rálva, a zenei és a mozgás-nyelv egy­mást erő­sítő, töké­le­tes szink­ron­já­val, bra­vú­ros koreo­grá­fi­á­val és tér­ke­ze­lés­sel, a kor­szerű szín­ház esz­kö­ze­i­vel terem­tett Lukács László, felejt­he­tet­len láto­mást.

Ketyeg a vég­zet met­ro­nómja, két élet súlya csak toll­pihe a halál mér­le­gén, zuhog­nak a kegyet­len sors kövei…, sírunk, ujjon­gunk, újjá éledünk.” (id.: Fehér Elep­hánt)

Share