Othello kommentárok

„Sze­retők, kik egy­más­ban éltek, tite­ket 
fag­gat­lak magunk­ról. Egy­más kar­já­ban: bizo­nyos­ság az? […] 
Ki merne létezni csu­pán ezért? 
De ti, kik a páro­tok gyö­nyö­ré­ben kitel­je­sed­tek, 
míg­nem lenyű­gözve rimán­kod­tok: elég – 
akik egy­más kezé­ben dús szőlő­ként növe­ked­tek a gaz­dag szü­retre, 
és akik elsor­vad­tok, mert páro­tok hatalma úrrá lesz raj­ta­tok: 
tite­ket kér­dez­lek magunk­ról.”

Rai­ner Maria Rilke: Dui­nói elé­giák, II.

ford.: Pin­tér Gábor György –  Pin­térné Léde­rer Vera

Képek­ben fogal­ma­zott tánc­kom­men­tá­rok Shakes­peare Othel­lója men­tén a bizo­nyos­ság illú­zi­ó­já­ról. Két sze­rel­mes egy­másra tapa­dása, egy­másba for­du­lása saját külön mik­ro­koz­mo­szukba zárja őket, ahol csu­pán saját hely­ze­tükről, érzel­me­ikről és szen­ve­dé­lye­ikről kiala­kí­tott rög­esz­méik labi­rin­tu­sá­ban bolyon­ga­nak. Minél inkább pró­bál­ják meg­kö­ze­lí­teni a mási­kat, annál távo­labb kerül­nek egy­más­tól.

Ahogy egy mon­dat értel­me­zé­sét egy szó, vagy akár egy vessző átír­hatja, finom rez­dü­lé­sek úgy irá­nyít­ják más ele­mekre klasszi­kus Othello drá­mán edzett figyel­mün­ket. A darab ismert ele­meit fel­hasz­nálva han­golja át gon­do­la­ta­in­kat ez az etűd­so­ro­zat, ha enged­jük, hogy a hol zené­ben, hol dísz­let­ben, hol tánc­ban fel­buk­kanó kom­men­tá­rok maguk­kal ragad­ja­nak.

Share