Ördöngős idők

 „…a jó természet alapja a lopáshoz való helyes viszonyulás. A szorgalom legmegfoghatóbb jele ugyanis a szakszerű lopás, lopni tudni kell: azok, akik egymást elvtelenül, minden megfontolás nélkül lopják meg, amorális lények, azok pedig, akik nem lopnak, nemes egyszerűséggel hülyék. Lényeg, hogy erkölcsös tolvaj légy, szabj magadnak határt, amit aztán tarts be, vagy szigorú elvek mentén magyarázd meg, hogy a törvény miért kívánta, sőt, egyenesen követelte meg, hogy áthágd.”

 

Ifjú bárónő érkezik egy távoli kis falu meletti kastélyba. Az élet – ami eddig a legnagyobb rendben zajlott – hirtelen megváltozik. Az újdonság neve: "szerelem". Egy badarság – gondolják az őslakosok. A féleszű béres egy szolgálóba… a rozsos a boszorkányba, az meg belé… a falu bunkója feleségül akarja venni a vagyonos "vér észt" lányát… a lány megveszik a kastély intézőjéért… az intéző pedig a bárókisasszonyért. Ez képtelenség. És hogy a dolgok rendben folyjanak, az ördög is beteszi büdös patáját a faluba, ha esetleg eddig a mumusok, krattok, szellemek, és halottak nem érték volna el a megfelelő zavarodottságot ebben az összekuszálódott falucskában.

 

Andrus Kivirähk a kortárs észt irodalom egyik legizgalmasabb és legnagyobb alakja, számos nyelvre lefordított novelláival, regényeivel és színdarabjaival belopta magát mind a kritikusok, mind az olvasók szívébe.

Maró irónia és  önirónia szövi át ezt a történelmi szatíraként vagy szatirikus meseként is nézhető színdarabot, ahol az egyszer volt, hol nem volt észt világ jelenik meg, melyben a parasztok és egykori elnyomóik, a német urak számos mókás és vérszomjas figurával, mitológiai lénnyel átjárt novemberi életébe pillanthatunk be.

Share