Karnevál-Lakodalom

A darab Shakespeare Szen­ti­vá­néji álom c. víg­já­té­ká­nak fel­dol­go­zása, annak kar­ne­váli és lako­dalmi han­gu­la­tá­nak kieme­lé­sé­vel és magyar hagyo­má­nyokba való illesz­té­sé­vel. De ez a karnevál-lakodalom nem fel­tét­le­nül a vidám­ság­ról szól. A világ éppen a feje tete­jére áll, a zűr­za­var vég­le­ge­sen és remény­te­le­nül kibo­goz­ha­tat­lan­nak tűnik. Átlé­pünk az álom­kü­szö­bön, a fekete és fehér egy­más­sal helyet cse­rél, min­denki új masz­kot ölt és már senki sem a régi. Vagy éppen most talál rá valódi önma­gára. Miköz­ben tom­bol­nak az isten-tündérek, akár a görög mito­ló­gia „vég­zet”, vagy a barokk szín­ház „szen­ve­dély” iste­nei. Báb­já­té­ko­sok ők, akik kívülről-belülről irá­nyí­ta­nak min­ket. Mesél­nek nekünk életről, halál­ról, arról hogy hon­nan jöt­tünk, hova tar­tunk, kik vagyunk és hogyan élünk.

Share