Eurasia Project

Kelet-Nyugat pár­be­széd – Euró­pán túli háló­zat építése:
 
A kazinc­bar­ci­kai, prá­gai, koperi fesz­ti­vá­lok­nak köszön­hetően 2009-ben elin­dult a Dél­ke­let– Ázsiai kap­cso­la­tok kiépí­tése, 2011-ben kap­cso­lód­nak hoz­zánk cso­por­tok Dél-Indiából és Dél-Koreából. Hosszú távú part­ne­rünk a thai­földi Mora­dok­mai Szín­házi és Neve­lési Köz­pont. A 2009/2010-es évad­ban a Kom­pá­nia szín­há­zant­ro­po­ló­giai kuta­tá­so­kat vég­zett Thai­föl­dön és  részt vett a Nem­zet­közi Yam­chao fesz­ti­vá­lon, ahol új part­ne­rekre találva meg­kezdte kelet és nyu­gat közti pár­be­széd­jét.    
A Back to Baby­lon műhely követ­kező állo­mása a dél­ke­let– ázsiai Shakes­peare pro­jekt. Thai part­ne­re­ink­kel 2011 júli­u­sá­ban a Rómeó és Júlia közös lét­re­ho­zá­sát tűz­tük ki célul, ezt követően 2012 augusz­tu­sá­ban indiai együttmű­kö­dés­sel újabb Shakes­peare dráma fel­dol­go­zá­sára kerül sor.

A szín­há­zant­ro­po­ló­giai tekintet

A Kom­pá­nia ala­ku­lá­sá­tól kezdve fog­lal­ko­zik szín­ház ant­ro­po­ló­giai kuta­tá­sok­kal.
Pat­ris Pavis sze­rint a szín­ház­ban alkal­ma­zott ant­ro­po­ló­giai tekin­tet azt jelenti, hogy mint ide­genre tekin­tünk saját szín­házi kul­tú­ránkra, és azt is, hogy min­den ese­mé­nyét össze­füg­gésbe hoz­zuk a kul­túra meg­vál­to­zott hely­ze­té­vel, azok újra­szer­vező­dé­sé­vel és decent­ra­li­zá­ci­ó­já­val, az ember kép­ze­té­nek újra­gon­do­lá­sá­val, érzé­ke­lé­sünk rela­tív és kul­tu­rá­li­san meg­ha­tá­ro­zott voltával.

Othello kom­men­tá­rok — Dél — Korea

A Kom­pá­nia 2008 júni­u­sá­ban talál­ko­zott elő­ször a Koreai Art 3 The­atre tár­su­la­tá­val az Apost­rof Nem­zet­közi Szín­házi Fesz­ti­vá­lon, Prá­gá­ban. Akkor mind­két tár­su­lat kiemelt közön­ség díj­ban része­sül­he­tett, elhe­lyez­ked­vén az első két leg­jobb előa­dás poszt­ján. A Kom­pá­nia az Othello kom­men­tá­rok c. előa­dás­sal vett részt a fesz­ti­vá­lon, ami fel­kel­tette a Koreai alko­tók érdeklő­dé­sét, és a hosszú távú együttmű­kö­dés alap­ját fek­tette le a két szín­ház között.
2011 és 2012 között több közös pro­jekt­ben talál­koz­hat a két tár­su­lat. Az első az Othello kom­men­tá­rok előa­dás koreai ven­dég­já­téka és egy­ben adap­tá­lása, az Art-3 The­atre szí­né­sze­i­nek sze­rep­lé­sé­vel kiegé­szítve. Shakes­peare nagy­szerű ala­pot kínál a külön­böző kul­tú­rájú alko­tók­nak, mivel egye­te­mes és glo­bá­li­san ismert remekműi világ­szerte újra és újra szín­padra kerül­nek, újra és újra aktu­a­li­zál­ha­tóak.   
Az alko­tók bete­kin­tést kap­hat­nak egy­más hagyo­má­nya­iba és szak­mai tapasz­ta­la­ta­iba a munka során. A Kom­pá­nia auten­ti­kus zenét és nép­tán­cot, vala­mint nyu­gati szín­ház tech­ni­ká­kat tanít majd a koreai tár­su­lat­nak, az Art 3 The­atre pedig hagyo­má­nyos koreai szín­ház– és moz­gás­tech­ni­ká­kat tanít a Kom­pá­nia szí­né­sze­i­nek. A két tár­su­lat hasonló gon­dol­ko­dás­mód­ját tük­rözi, hogy mind­ket­ten a saját gyö­ke­rek kuta­tá­sát és fel­tér­ké­pe­zé­sét tekin­tik művé­sze­tük kiin­du­ló­pont­já­nak.
  Shakes­peare Keleten

Több mint 4 éve kísér­le­te­zünk Shakes­peare drá­mák szín­re­vi­te­lé­vel. Ez idő alatt vilá­gossá vált szá­munkra, hogy a Shakes­peare dráma sti­li­zált, vagy még inkább kuro­sza­vai for­mát kíván: Kuro­szava nem sti­li­zál; való­sá­got sűrít jelekbe.
A for­má­val olyan kifi­no­mult viszonyt pró­bá­lunk kiala­kí­tani, hogy ne szűk, szo­ros fűző legyen, hanem olyan tér, amely­ben újra­játsz­ható mindaz, ami Shakes­peare ren­del­ke­zé­sére állt.
Ne forma legyen, hanem tér. Olyan szín­házi for­mát kere­sünk, amely képes töké­le­te­sen meg­mu­tatni a darab szent és ritu­á­lis aspektusait.

 Az ázsiai szín­házi for­má­kat válasz­tot­tuk mun­kánk kiin­du­lási alap­jává, mert ha sike­rül elsa­já­tí­ta­nunk a szín­padi játék e nagyon expresszív mód­ját, ahol a szí­né­szek „maszk­ban” ját­sza­nak, és sti­li­zál­tan mozog­nak, akkor a dik­ci­ó­nak is vál­toz­nia kell. Lehe­tet­len úgy beszélni, mint a min­den­napi élet­ben. Maga Shakes­peare szö­vege is min­den eset­ben masz­kot visel: nem kávé­házi tár­sal­gás. Nem rea­liz­mus, hanem köl­té­szet.
 “A szín­ház művé­szet, az élet meg valami más. Egyre inkább olyas­mit aka­runk előadni, ami kizá­ró­lag szín­ház­ban mond­ható el. Mert a szín­ház­nak annyira teát­rá­lis­nak kell len­nie, amennyire csak lehet­sé­ges.”  ( Ari­ane Mnouch­kine)
       
„A szín­ház kele­ten van.” mondta Art­aud, aki a keleti szín­ház ritu­á­lis ere­jéről beszélt, mert a kelet “megő­rizte a sza­vak expan­zív ere­jét, ott ugyanis a szó­ban nem a vilá­gos jelen­tés a döntő, hanem a tudat­alat­ti­hoz szóló hang. Hang-mozgás– tér-beszéd itt nem kíséri egy­mást, még csak nem is pár­hu­za­mos egy­más­sal, hanem tel­je­sen azo­nos értékű tényező­ként sze­re­pel. Az előa­dás a néző külön­böző érzék­szer­veit egy­for­mán veszi igénybe, és így totá­lis hatást gya­ko­rol az emberi agyra.”

A szín­ház a mito­ló­gia ritu­á­lis újra­élése. Kele­ten élő ez a mito­ló­gia. Tör­té­ne­teik fenn­ma­rad­tak, élnek és szín­há­zuk­ban újra­élve ma is aktu­a­li­tás­sal bírnak.

A Kom­pá­nia és Art 3 The­atre szí­né­szei együtt hoz­zák létre az Othello kom­men­tá­rok új vál­to­za­tát, amely spe­ci­á­li­san a keleti kör­nye­zetbe ültetve készül el, külön­böző néző­pon­to­kat, szak­mai, kul­tu­rá­lis, vala­mint művé­szeti hát­tér­rel ren­del­kező alko­tó­kat fog össze, hogy együtt alkal­maz­zák Shakes­peare egyik jelentős drá­má­ját, új táv­la­to­kat nyitva.

témá­ink: fél­té­keny­ség, tel­jes oda­adás, a bizo­nyos­ság illú­zi­ója, lel­ki­is­me­ret, érzel­mek labi­rin­tusa
fókusz kér­dé­sek: Mit tudok a másik­ról? Lehet­sé­ges a tel­jes oda­adás egy kapcsolatban?

A tör­té­net a bizo­nyos­ság illú­zi­ó­já­ról szól. Két sze­rel­mes egy­másra tapa­dása, egy­más felé  for­du­lása saját külön mik­ro­koz­mo­szukba zárja őket, ahol csu­pán saját hely­ze­tükről, érzel­me­ikről és szen­ve­dé­lye­ikről kiala­kí­tott rög­esz­mék labi­rin­tu­sá­ban bolyon­ga­nak.          Minél inkább pró­bál­ják meg­kö­ze­lí­teni a mási­kat, annál távo­labb kerül­nek egy­más­tól.
A tükör a Másik, aki­ben a bizo­nyos­sá­got keresve a táp­láló for­rás helyén két­sé­ge­ink, vágya­ink kavar­gása néz vissza ránk.
Ha belenézünk.

Alko­tók:
Kom­pá­nia szí­né­szei:
Lukács Mihály,Kemény Rozi, Han­tos Násfa, Mózes Zol­tán, Mayer Zita,

Dísz­let, jel­mez: Lukács László, Kiss Gab­ri­ella
Maszk: Bar­don Barna Zsom­bor, Alföldi Anna
Zené­szek: Noreum Machi,  Hep­pes Mik­lós, Sza­lay Hen­ri­etta
Ren­dezte: Lukács László

Koreai szí­né­szek: Soo Ah, Ji Sun, Han Sol,
 

 

Share