Bruno Schulz

Követ­kező előa­dás: 2012. ápri­lis 17 Bátovce, ápri­lis 21 Prága, május 12 Nyitra

Idő­ben és tér­ben fel­füg­gesz­tett világ”Ahol ugyanaz a tér jelöli ki a kis város­kát, az ott­hont, a szülő­há­zat, vagy a magány, és a lélek leg­belső szo­bá­já­nak tereit. Ahol az idő elve­szíti tör­té­nel­mi­leg line­á­ris jelen­té­sét.
Csu­pán itt és most van. Egy világ erő­szak, harag és háború nél­kül. Mert nem lehetsz harag­ban azzal, akit ismersz, aki­nek tudod a „nevét”. A valódi nevét. Meg­bánt­ha­tod bán­tás nél­kül. Meg­öl­he­ted ölés nél­kül. Ez a világ egy sze­re­tet és érze­lem nél­küli világ. Itt a sze­re­tet a test kompromisszum-mentes igaz­sága. A fizio­ló­gia igaz­sága. Itt az érzel­me­ket a saját kitö­rési kísér­le­tek, a cső­dök és össze­om­lá­sok iránt érzett elra­gad­ta­tás helyet­te­síti. Tit­kok bűvöl­nek el. Rej­té­lyes, néma kap­cso­la­tok tár­gyak­kal, házi­ál­la­tok­kal. Itt a madár hangja ugyan­úgy meg­in­dít, mint a sza­bad­ság gon­do­lata. Az élet célja – túl­élni még egy napot, álmodni egy „más-világot.” Her­ce­get, hős­tet­tet, uta­zást. Uta­zást, amely azo­nos azzal a cir­ku­szi világ­gal, amely időről időre meg­je­le­nik és „valódi” érzel­me­ket hoz létre. Fel­éleszti a sze­xust, az inti­mi­tást, és a magány zuga­iba rej­tett álmo­kat.
Az egé­szet az ‘Őrült Gyé­mánt’ fénye vilá­gítja át.
Itt? Most?”

Share